Az egyre csak emelkedő energiaárak mellett nagyon oda kell figyelni arra, hogy miből mennyit fogyasztunk, egyrészt azért, mert ez havi szinten a pénztárcánk számára sem mindegy, másrészt pedig felelős állampolgárként a pazarlás nem elfogadható. Nagyon sokat tehetünk azért, hogy ne terheljük feleslegesen a bolygót, első körben érdemes a vásárlási szokásainkat megregulázni. Emiatt persze ne legyen lelkiismeretfurdalásunk, hisz a médiának és a körülöttünk zajló piaci folyamatoknak is köszönhető az, hogy egy fogyasztói társadalomban élünk. A rengeteg megvásárolt ruha, az évente cserélt mobiltelefon, és a Kínából rendelt raklapnyi - használatlan - kütyü azonban olyan karbonábnyomot jelent, ami hosszú távon teljességgel fenntarthatatlan. Ezt a problémát a legkönnyebb tudatos hozzáállással kezelni. Csupán döntés kérdése, hogy egy mobilt nem egy, hanem négy-öt éven keresztül használunk, ahogy arra sincs semmi szükség, hogy tíznél több ingünk legyen, és csak azért vegyünk újabb darabokat, mert kijött az új őszi kollekció. Persze - főképp műszaki cikkek esetében - valahol érthető, hogy miért így cselekszünk. Egyrészt a cégek tűpontos tervek alapján adják ki az újabb és újabb modelleket, pont annyi újítást eszközölve, hogy amiatt már elgondolkodjunk a cserén, még úgy is, hogy az valójában nem lenne indokolt. Ennél azonban nagyobb gond, hogy a tervezett elavulás jelensége egyre inkább észrevehető. Míg régebben tényleg úgy gyártották ezeket a gépeket, eszközöket, hogy azok a lehető legtovább kiszolgálják a vásárlót, ma már ez általában nem cél. Sokkal fontosabbá vált, hogy időnként újra és újra vásároljunk, ennek oltárán pedig akár a javíthatóságot is képesek beáldozni. Ez ellen a legkönnyebben úgy tehetünk, ha vásárláskor a megbízható, prémium minőséget választjuk - persze ez sem mindig garancia a sikerre -. Keressük az olyan megoldásokat, ahol nagyon hosszú a garanciaidő - akár 10 év -, és fogadjuk el, hogy azért, hogy ne kelljen hamarosan cserélni a gépet, bizony nagyobb árat kell fizetnünk. Azonban nem csak mi járunk jól azzal, ha a lassan megszokott 3-4 éves csereperiódus jócskán kitolódik. Hatalmas könnyebbség ez a bolygó számára is, hisz fele - vagy harmad - annyi szemét keletkezik így,

Fiatalként az emberek többsége úgy van az életbiztosítással, mint a nyugdíjmegtakarítással: ejj ráérünk arra még! Félre ne értsetek, jómagam is pontosan ilyen (őszintén szólva kissé felelőtlenül) gondolkodtam nagyon sokáig, ezernyi fontosabb dolgot tudta volna mondani álmomból felkeltve is, mintsem valamiféle biztosításra, vagy megtakarításra "elherdálni" a kevéske kis pénzem. Holott a nyugdíjmegtakarításra is egyre inkább szükség van, hisz aki most 30-40 éves, annak jó eséllyel az állami nyugdíja már csak száraz kenyérre és vízre lesz elegendő, ha nem gondoskodik aktív kereső korában a késői évekről, akkor nagyon keserű meglepetések érhetik. De ezt talán már többen belátták, hisz ez mégis csak egy megtakarítási forma, ahol a befizetett pénzünk gyarapodik - még ha egy nagyon távoli cél érdekében is-. Az életbiztosítás már más tészta, főképp a kockázati életbiztosítás. Ezek ugye olyan biztosítások, amiknél csak fizetünk, fizetünk, hónapról-hónapra, és amennyiben nem történik káresemény, akkor a szerződés majd egyszer csak (kifizetés nélkül) megszűnik. Éppúgy, mint egy lakásbiztosítás, vagy egy autó kötelező esetében. Felesleges. Vetettem oda pár évvel ezelőttig. Aztán megszületett az első gyermekem és a véleményem gyökeresen megváltozott. Szóval most arra kérlek téged kedves olvasóm (anélkül, hogy bármilyen konkrét biztosítást ajánlanék, szóval semmi szponzorált dolog nincs ebben), hogy ülj le egy pillanatra és gondold át: ha holnap a fejedre esne egy zongora, akkor akiket hátrahagynál, azoknak lennének anyagi gondjaik a te kereseted kiesése miatt? Ha holnap rákbetegséget diagnosztizálnának nálad, vagy lerokkannál, akkor a többletköltségek/bevételkiesés/táppénz miatt bajba kerülnél? Amennyiben a válaszod igen, akkor jöhet a következő lépcsőfok: keress meg egy jó biztosítóst (vagy használd a kiszámolós lehetőséget, annál jobbat úgysem találsz. És nem, ez még mindig nem szponzorált tartalom) és nézz körbe, hogy milyen biztosítás fedezi a legnagyobb félelmeid. Mert az életbiztosítás akkor a legjobb, ha az ablakon kidobott pénz. Mert az azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben. De akármennyire is vigyázol magadra, a véletlen mindig ott ólálkodik a sarkon és bárkivel, bármikor megtörténhet a baj. Akkor pedig jobb, ha felkészülten ér, és a legrosszabb esetben a gyász mellett nem hagysz hátra megoldhatatlan problémákat.

Noha régóta él a köztudatban, hogy a négyévszakos autógumi tulajdonképpen semmire sem jó, valójában a kép ennél sokkal árnyaltabb. Abban persze van igazság, hogy a négyévszakos az nyáron gyengébb teljesítményt nyújt, mint egy nyári gumi, illetve télen kevésbé birkózik meg a feladatokkal, mint a téli társai, ám jó pár szempontot figyelembe kell vennünk, hogy megtudjuk: tényleg nem felel meg nekünk egy garnitúra gumi egész évre? Olvasva az ADAC négyévszakos abroncs tesztjét, az eredmény első pillantásra lesújtó, hisz az összesítésben legjobbnak ítélt abroncs is alig kettes osztályzatot kapott. Ám valóban célszerű-e az összesítést néznünk, amikor a megfelelő "papucsok" kiválasztásán törjük a fejünket? Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondjam: nem igazán. A következő szempontok szerint osztályozzák ezeket a gumikat: mire képes havas úton, milyen tapadást (ezáltal milyen féktávot) tud nedves, illetve száraz aszfalton, illetve mennyire kopik maga az abroncs. Itt pedig már meg is érkeztünk az első sarkalatos kérdéshez: valóban létfontosságú-e számunkra a téli gumi minőségével megegyező havas tudás? Hisz ha jószerivel csak országon belül használjuk az autónkat, nem járunk vele évente többször síelni, vagy akár csak külföldre télen (különösképpen nálunk hidegebb országokba), akkor ennek a kérdésnek nincs akkora jelentősége, mint ahogy az elsőre tűnik. Hiszen a valóban havas napok száma az utóbbi két évtizedben drasztikusan visszaesett Magyarországon. Azaz érdemes feltenni magunknak a kérdést: esetleg van arra lehetőség, hogy az évben azon az 5-15 napon, amikor valóban hólepel takarja az utakat, akkor esetlegesen ne üljünk autóba? Ha erre igen a válasz, akkor már sokkal könnyebb dolgunk van, és könnyedén találhatunk olyan négyévszakos abroncsot, ami alig produkál rosszabb eredményeket száraz, illetve nedves talajon (és féktávokon), mint a nyári-téli társai. Főképp érdemes megfontolni a négyévszakos garnitúrát, amennyiben nem autózunk sokat. Évi 5-15 ezer km megtétele esetén, némi kompromisszummal egy elég jó megoldás tud már lenni (egy márkásabb darab persze). Abban az esetben azonban, ha nem akarunk kompromisszumokat kötni, akkor nem marad más választásunk: kénytelenek leszünk két garnitúra abroncsot beszerezni és évi két alkalommal cserélni, vagy cseréltetni azokat.

Jó pár évvel ezelőttig a karóra vásárlás még egy alapvetően egyszerű folyamat volt. Az embernek tudnia kellett, hogy mennyi az idő - hisz a pontosság régen is fontos volt -, így hát fogta magát, elballagott a legközelebbi óráshoz és beszerezte a neki tetsző darabot. Amire aztán hosszú-hosszú évekig, néha évtizedekig vigyázott, s nem egyszer a fia, sőt, az unokája örökölte a nagy becsben tartott időmérő szerkezetet. Persze régen is lehetett válogatni, de hasonlóan sok más termékcsoporthoz, azért a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években (előtte meg pláne) nem volt akkora kínálat órákból, mint manapság. Gondoljunk csak vissza egy pillanatra és idézzük fel nagyszüleink orosz (bocsánat: szovjet) gyűjteményét. Ma már számtalan márkából választhatjuk ki a nekünk megfelelőt, sőt, nem ritka, hogy neves márkák különböző almárkákat hoznak létre, hogy lefedjék vele a teljes piacot (mint amilyen például a Seiko-nak a Lorus). Szóval ma már az a legnagyobb nehézség, hogy a több ezer modellből valahogy kiválasszuk azt az egyet, amit végül majd évekig hordani fogunk. Igenám, de az órás piacot egyre inkább felforgatják az okosórák, amelyeknek nem volt egyszerű dolguk, már ami az elterjedést illeti. Döcögősen indult a történetük, számtalan gyermekbetegséggel küzdöttek és sokáig úgy tűnt, hogy az okosszemüveghez hasonlóan ez is csak egy divathóbort lesz, ami szép lassan eltűnik majd a süllyesztőben. Ám végül nem így lett - ebben azt hiszem azért nagy szerepe volt az Apple-nek a Watch megalkotásával - és az okosórák szép lassan beszivárogtak a mindennapjainkba. De kinek is érdemes egy ilyen készüléket választani a hagyományos óra helyett? A válasz nem is olyan bonyolult, mint azt elsőre gondolnánk. Elsősorban azok fogják örömmel viselni, akik erőteljes online jelenléttel bírnak: sokat chatelnek, sok emailt kapnak és ahelyett, hogy állandóan elő kelljen halászni a telefonjukat, elég csak rápillantani az órájukra. Emellett fontos szempont az is, hogy ne rettentsen el minket a rendszeres töltögetés sem. Ma már ugyan nem szükséges minden nap tölteni az órákat, de még így is 2-3 naponta muszáj megetetni némi árammal, szemben a hagyományos órák éves-kétéves elemcseréjével. Azonban az okosóra - főképp, ha a tudása egy részét tényleg kihasználjuk - nagyon magába szippant és bizony hiába képtelen még csak megközelíteni is egy hagyományos (pl. Zeppelin) szépségét, ha egyszer hozzászokunk, utána már nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk majd lerakni.

Amennyiben abban a szerencsés helyzetben vagytok, hogy családi házban éltek, vagy esetleg a társasházi lét mellé béreltek, vagy fértek hozzá egy kisebb földterülethez, akkor bizonyára többször elgondolkodtatok már azon, hogy mégis milyen növényeket lenne érdemes termeszteni. Az is egy lehetőség persze, hogy csak dísznövényekkel és virágokkal halmozzuk el a földterületet, azonban sokakban előbb, vagy utóbb felmerül a kérdés: nem lehetne esetleg valóban hasznosítani a rendelkezésre álló kertet? Nem lehetne valami olyat termeszteni, ami a család számára valódi hasznot hoz? Olyan zöldségeket megtermelni, amikből sok fogy, vagy épp túlságosan drágák az üzletben? Nem lenne szuper, ha nyáron a saját paradicsomunkat ehetnénk? Nos az biztos, hogy ez egy remek ötlet, és sokan neki is vágnak, amint lehetőségük adódik, azonban egy-egy nagyobb kudarc könnyen az ember kedvét szegheti és egy életre felhagy a kiskerti gazdálkodással. Pedig a fokozatosság elvét betartva a kezdeti sikerélményekkel bizony ez egy remek hobbi, csak érdemes nagy körültekintéssel nekiállni és az első évben, években olyan növényekkel próbálkozni, amik jóval megengedőbbek és nem annyira érzékenyek. De melyek is ezek a növények? Nem véletlen említettem a saját paradicsomot: ez a zöldség (ami amúgy gyümölcs) az egyik legkönnyebben termeszthetők közé tartozik. Ha valóban biztosra akarunk menni, és hát eleinte miért is ne akarnánk, akkor egyből úgy állunk neki, hogy kifejlett palántákat veszünk, és az ültetés után csak a megfelelő locsolásról kell gondoskodnunk, majd jöhet is nyáron a termés betakarítása és büszke paradicsomszeletelés. Ugyancsak kis odafigyeléssel könnyedén lehet saját hagymánk, sárgarépánk, de nagyanyáink kertjének szinte összes növénye alapvetően könnyedén életben tartható. A spenót például, amely szép sorokba vetve a szemnek is impozáns látvány, de hasonló egyszerű feladat a cukkini, illetve a padlizsán termesztése is. Ha uborkára fájna a fogunk, azzal sincs sok gond, mindössze arra kell figyelni, hogy a megfelelő vízmennyiséget kapja, ellenkező esetben keserű lesz a végeredmény. Ha rendelkezünk elegendő hellyel, akkor egy kicsit nagyobb fába is vághatjuk a fejszénket, és olyan kevésbé megszokott projektekbe is belevághatunk, amelyek csak pár év alatt hoznak eredményt: a saját egres, vagy épp ribizli bokor, de a málna is jó kísérletezni, hisz mindig az lebegjen a szemünk előtt, hogy mekkora büszkeség lesz majd pár esztendő múlva, amikor a sajátunkat esszük. Amennyiben az elsődleges célunk a haszon, akkor maradjunk a jó öreg klasszikusoknál (főképp, ha tényleg nem túl nagy a kert), hisz mindig hagymából és burgonyából fogy a legtöbb, így ez esetben termesszük ezeket. Mellé mehet paradicsom, esetleg paprika, fokhagyma, ha ezek megvannak, akkor a konyhánk alapját már meg is termesztettük otthon. Sikerekben gazdag kertészkedést kívánok, remek terméssel és sok örömmel!