Avagy a dízel autóknak leáldozott? Az elektromos autó a bolygó megmentője? Egyáltalán tényleg szükséged van autóra?

Jó, ez túl sok kérdés egyetlen rövidke cikkhez, de azért nagy vonalakban érintsük a témát. Te, mint autótulajdonos (vagy leendő autótulajdonosÖ elgondolkodtál már azon, hogy tényleg szükséged van-e egy autóra?

Persze nem vitatom én, kényelmes. Akkor és oda megy, amikor és ahova te akarod, nem függsz másoktól, sőt, még a többi embert sem kell elviselned zötykölődés közben - megannyi előnye van egy saját kocsinak.

De racionálisan végiggondolva: ki fogsz használni egy autót? Vagy csak azért kell (van), mert ez következett a listádon és a saját lakás előtt még kellett venni egy verdát, mert milyenmár, hogy neked nincs?

A helyzet az, hogy egyrészt nagyon sokszor olyanok is vesznek autót, akik amúgy nem tehetik meg, hogy fenntartsanak egyet és nagyon sokszor vesznek olyanok is, akik ugyan megtehetik, de józan gazdasági mérlegeléssel nézve, abszolút semmi szükségük egy autóra.

Mert - és ezzel lehet, hogy újat mondok nektek -, azért venni egy gépkocsit, hogy legyen mivel elintézni a hétvégi nagybevásárlást, az bizony irtózatos nagy pénzkidobás.

Annál sokkal (de nagyon sokkal) olcsóbb megoldás, ha minden hétvégén taxival mentek el és jöttök haza. Egy autó vételára ugyanis csak egy apró töredéke annak a tengernyi lóvénak, amit a következő években elköltötök majd. Súlyadóra, biztosításra, szervizre, és (dobpergés) tankolásra.

Az autó tulajdonosi lét ugyanis magában hordoz egy nagyon gonosz dolgot: kényelmessé tesz. Fura kettősség ez, hiszen lassan ott tartunk - sőt, nem is lassan -, hogy egy IC vonatjegy oda-vissza drágább, mintha egy átlagos, 6-7 literes fogyasztású autóval egyedül (!) elmennék ugyanoda, aztán hazajönnénk.

Csakhogy. Vonatra (távolsági buszra) akkor szállunk, amikor kell. Mert ezek a tömegközlekedési eszközök pont annyira kényelmetlenek és drágák, hogy még csak véletlenül se jusson eszünkbe hóbortból többször használni, mint kellene. Felülünk amikor mennünk KELL valahova és kész.

Míg ezzel szemben az autó... az egy más világ. Az ott áll a ház előtt, csak leballagunk, beröffentjük és már mehetünk is. Gondolunk egyet és leugrunk a Balatonhoz, csak körbenézni, mert miért ne. Átugrunk egy haverhoz a szomszéd városba. Elnézünk az állatkertbe negyven kilométerrel odébb. Sokkal többször használjuk, mint ahányszor a tömegközlekedést igénybe vennénk, így ahelyett, hogy elvonatoznánk egy évben 30-40 ezer forintot, inkább tankolunk háromszázezerért.

Tudom, tudom, te nem ilyen vagy. Jó neked, irigyellek. Én ilyen vagyok - és a környezetemben még nagyon sokan.

Persze családonként egy autó azért kell - bármikor jöhet közbe vészhelyzet, amikor nem lehetsz ráutalva idegenekre -, és kisgyermek mellé is szinte kötelező. De rengeteg olyan élethelyzet van, amikor csak egy felesleges nyűggé válik, hisz valójában nem is volt rá szükség.

Érdemes tehát alapos önvizsgálatot tartani és mérlegelni. Valóban ki lesz használva az a kocsi? Készen állunk arra, hogy mosolyogva otthagyjunk százezreket a szerelőnél, nem fog hiányozni az a pénz? Nem jelent gondot a folyamatos tankolás? El tudjuk fogadni azt, hogy egy autó - ha csak nem munkaeszköz - akkor az első pillanattól az utolsóig csak vinni fogja a pénzt?

És végül de nem utolsó sorban: TÉNYLEG szükségünk van a saját autóra? Vagy másképp: tényleg szükségünk van MOST egy saját autóra?