A klímaváltozás, vagy sokkal inkább a globális éghajlatváltozás immáron nem a jövő rémképe, hanem a jelen történése. Régebben még azt gondoltuk, hogy ezek a folyamatok majd gyermekeink, de még inkább unokáink életére lesznek majd hatással, azonban a helyzet mára világossá vált:
ezzel a nehézséggel már nekünk is szembe kell néznünk.

S köszönhetően annak, hogy a tudós által leginkább kutatott terület mára már a klímaváltozás kérdése, nagyjából pontos rálátásunk van arra, hogy mely tevékenységek - ágazatok mekkora részt vállalnak a közös környezetszennyezésből.

Így - sokak számára talán meglepő módon - megtudtuk, hogy a haszonállatok (és közülük is elsősorban a marhák) jóval nagyobb befolyással vannak az üvegházhatású gázok kibocsátására, mint az elmúlt időszakban oly sokat szidott dízel személygépkocsik. Ez persze nem azt jelenti, hogy eregessünk kormot ha kell ha nem, és letudtuk a problémát azzal, hogy nem eszünk marhahúst, de egyre inkább tisztul a kép, és kezd körvonalazódni az, hogy mit tehetünk a fenntartható jövő érdekében.

Mi, mint átlagember - remélem ezzel nem sértettem meg egy olvasónkat sem - leginkább egy ponton tudunk nagy hatást elérni.

A fogyasztásunk csökkentésével.

Ez persze ha kellemetlenséggel nem is feltétlenül, de kényelmetlenséggel mindenképpen jár - legalábbis az első, rászoktató időkben. Mert legyünk őszinték: rengeteg olyan dolgot veszünk, amire a komfortos élethez tulajdonképp semmi szükségünk sincs. Itt pedig egy nagyon nagy feladat hárul az egyszeri fogyasztóra: érdemes egy őszinte önismereti napot tartani és tényszerűen végigvenni, hogy mi az, amiről játszi könnyedséggel le tudnánk mondani, mi az, amiről kis kényelmetlenség árán, mik azok, amik azért hiányoznának a mindennapokból és mi az, ami nélkül - úgy gondoljuk, hogy - nem tudunk élni.

Aztán szép fokozatosan meg kell próbálni ezeket elhagyni, persze nehézségi sorrendben. Az első hónapban a könnyedén elhagyható dolgokkal kezdjünk. Ne tervezzünk felesleges telefoncserét, ne vegyük meg a századik blúzt, ne igyunk elviteles, műanyagpoharas kávét, félliteres palackból üdítőt, ne vegyünk ásványvizet, használjunk tömegközlekedési eszközt gyakrabban, tartsunk autómentes napokat, ne vásároljunk szatyrot, mindig legyen nálunk textilzacskó ha boltba megyünk. Kezdjük kicsiben és fokozatosan, hétről-hétre legyünk egyre környezettudatosabbak.

Így nem kényszer történik, hanem életmódváltás. És pár hónap után azt vesszük majd észre, hogy büszkék vagyunk. Mert teszünk azért, hogy egy élhető bolygót adjunk át az unokáinknak.

Mert ők csak bennünk bízhatnak.