Ha esetleg teljes mértékben ismeretlen lenne számodra a név, álljon itt egy falatnyi történelem.
A Netflix egy immáron majdnem két évtizedes múlttal rendelkező amerikai cég, amely 2007-ben kiszállította az egymilliárd felségjelzéssel elátott DVD lemezét, nem kicsiben nyomják tehát az ipart, érthető, hogy jelenlegi felállás szerint valahol 5 és fél milliárd dollárt ér a cucc. Kis hazánkban azonban nem ezért ismerik oly sokan, hanem streaming szolgáltatása miatt, ami (nagyjából) az ötvenedik leglátogatottabb oldallá tette a világon, mindezt 2008 óta és úgy hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy a kezdeti években mennyire gyerekcipőben járt a dolog. A rohamos fejlődés azonban nem maradt el, s mára a regisztráltak száma tíz (más információk szerint száz) milliós nagyságrendben mérhető.

Nem is csoda tehát, hogy bombaként robbant a hír: mostantól Magyarországon is elérhető a Netflix - virított ott minden piacvezető hír és tech oldal főcímlapján. Örülünk Vincent? Persze, hogy örülünk. Vagy mégsem?

Kezdjük a pozitívumokkal, megalapozván a jókedvet. Az oldal felülete egyszerűen kezelhető és letisztult, semmi felesleges cicoma. A regisztráció 2 percet ha igénybe vett, de lehet, hogy sokat mondok, egy egyszerű e-mail cím/jelszó páros megadása után már csak a bankkártya adataink bepötyögése van hátra (külön pacsi jár azért, mert mindenhol a számba rágták: az első hónap ingyenes, így és így tudom lemondani eddig a pillanatig, hogy egy fillért se kelljen fizetnem), ne tessék aggódni, bátran próbáljátok ki, az első hónap free, két kattintással lemondhatjátok az előfizetést. Miután ezen túl vagyunk, már hátra is dőlhetünk, kiválasztunk három filmet/sorozatot, ami alapján a Netflix okosan összerak nekünk egy ajánlatot, amiből tetszőlegesen választva egy kattintással már indulhat is a lejátszás HD, 4K minőségben, akár 4 képernyőn. Mindezt 8/10/12 euróért havonta. Igen, 2500/3100/3600 jó magyar forintért (a nagyobb csomagban sincs több néznivaló, csupán jobb minőségben, több képernyőn élvezhetjük a tartalmakat). Most akkor örülünk Vincent? Nem? De miért nem?

Sok mindenért nem. Most nem a szokásos nekünk magyaroknak semmi se jó szöveg jön, egyszerűen csak szorítkozzunk a rideg tényekre, amennyire lehetséges. Az első bökkenő az maga az előfizetési díj. Tudom, tudom, nálunk senki sem tölt le, mindenki becsülettel vásárolja a DVD-ket, nem kell mondanod. Havi 3000 forint ugyan nem sok, de épp nem is kevés. Viszonyításképp ebből (szerencsésebb helyen) simán kijön egy 200 megabites internet előfizetés. S noha nem nagy összeg, de kicsiny országunkban nem jellemző, hogy csak úgy előfizetek egy szolgáltatásra, ahol filmeket/sorozatokat nézhetek a havi internetcsomagom áráért, ráadásul úgy, hogy ők automatikusan vonogatják a kártyámról a díjat. Vaskalaposabbak vagyunk ennél, de ezen lehetne változtatni, persze. A hiba csupán annyi, hogy nem nagyon éri meg (hogy jelenleg nem éri meg, vagy soha, ezt majd az idő eldönti). Ugyanis jelen pillanatban nincs ilyen, hogy magyar Netflix, bármennyire is be lett harangozva. Az történt ugyanis, hogy eltörölték a korlátokat, így pár országot kivéve mostantól mindenhol elérhető a szolgáltatás, azonban se szinkronos, se magyar feliratos anyagot nem fogunk találni. Egyetlen darabot se. Ez nyilván bővülhet (ahogy az elérhető anyagok listája is, mert jelen pillanatban az se érdemel túl sok dicséretet), de legyünk egy kicsit tárgyilagosak. Amikor Magyarországgal együtt olyan
piacok is beléptek, mint a csekély népességű India (és még sorolhatnám), akkor reális arra az esély, hogy a magyar tartalmakat fogják nyomni? Kötve hiszem.

Ebben a formában - jelen pillanatban a válasz az, hogy nem, nem kell ez neked. Sorolhatnám napestig, hogy milyen ingyenes alternatívákkal lehet megkerülni, de nem ez a lényeg most. Mert ha egy magyar kezelőfelülettel, magyar szinkronos/feliratos tartalmak tíz és százezreit tudnám nézni, akkor egy pillanatig sem gondolkodnék. De erről szó sincs. Így pedig egyelőre nincs létjogosultsága a Netflixnek.