Cikksorozatunk első részében kitárgyaltuk, hogy mik a legfontosabbalapvető tudnivalók SSD témakörben. Mostanra már leülepedett a lényeg, s tudjuk, hogy bár még mindig jóval drágábbak Forint/GiB viszonylatban hagyományos merevlemezes társaiknál, sebesség tekintetében ég és föld a két technika. Azonban egy csak félig nyugtatja meg pénztárcánkat: az odáig rendben van, hogy sebesebb, no meg hogy a gép szárnyalni fog, de mégis: ma, 2014-ben, szinte alap, hogy 1 TB csücsül a gépünkben, egy ilyen méretű SSD ára viszont a százötvenezer forintot karcolja. Az pedig nem kevés, egy középszintű notebook ára. A jó hír az, hogy 99%-ig biztos vagyok benne, hogy neked erre nincs is szükséged. Azaz persze jó volna, de ennyit egyszerűen nem ér és ez már a túlzott luxus kategóriája, éppúgy, mintha 128 GiB RAM lenne a masinádba. Ártani nem árt, sőt még talán használ is, de ár-érték arányban biztos, hogy nagyon nem éri meg. Az SSD ugyanis mezei halandók számára másként használatos. Azokkal az adatokkal kell megtölteni, amiket gyakran "betöltünk" a gépen, háttértárnak jelen pillanatban és még jó ideig nem lesz alkalmas, elsősorban az ára miatt. Innen viszont már könnyebb a dolgunk, hisz nagyjából két (illetve három) típusú adatot kell az SSD-re tennünk: az operációs rendszert, a leggyakrabban használt programokat (ha tehetjük akkor mindet) és a bónusz, ami nem mindenkit érint: esetleg egy-két játékot, főleg olyanokat, ahol nagyon hosszú a töltési idő, például a kiterjedt méretű pályák miatt (csak bökök egyet: Battlefield 4). Így tehát rápillantva rendszerpartíciónkra nagyjából könnyedén ki tudjuk okoskodni, hogy mekkora meghajtóra van szükségünk, minden más maradhat a jó öreg merevlemezen, hisz sima adattárolásra még mindig az a legalkalmasabb, egy zene, vagy film megnyitása és lejátszása pedig egyáltalán nem okoz gondot, ott nem lényeges az SSD nyújtotta sebességtöbblet. Egy dologra nagyon figyeljünk oda a kiszámolósdinál: az SSD méretének nagyjából 10-15%-át szabadon kell hagynunk, hogy óvjuk az élettartamát, ha tehát nekünk 60 GiB a rendszerpartíciónk, ne gondolkodjunk úgy, hogy majd összesűrítjük valahogy egy 64-esre, mert nem fog menni és még a meghajtónak is ártunk vele. Ezen felül jó, ha Windows 7/8 csücsül a gépen, mert ez a két operációs rendszer már TRIM képes, ez nagyjából a a cella elhasználódás-vezérlés, ami elég fontos, hogy sokáig kiszolgáljon minket új szerzeményünk, így ha tehetjük, akkor intsünk búcsút a jó öreg Windows XP-nek. Véleményem szerint rendszerpartíciónak pár fontosabb programmal és esetleg egy játékkal megfelelő lehet egy 128 GiB-os meghajtó, persze ha pénztárcánk engedi, nyugodtan ruházzunk be egy kétszer ekkorába (nagyjából 25-40 ezer forint környékén jutunk hozzá ekkora meghajtókhoz). Sorozatunk következő részében egy picit mélyebben belemerülünk a típusokba, megnézzük, melyek a legjobb vételek.